“Ha az ember figyel és elhivatott, akkor azért idővel összeáll a kép, és kikövetkeztethetjük, hogy ki kicsoda és mi micsoda”
Ez az első kötetben is így van; a szerző nem sokat vacakol a kifejezések magyarázatával, hanem hagyja, hogy bizonyos dolgokat akár csak a regény felére érts meg:). Jó technika, mert a kíváncsiság viszi előre az olvasót. (Számomra ez visszaütött ott, hogy miután megértettem a világot, a regény második fele már “csak” egy krimi volt, amit nem éreztem olyan erősnek az elejéhez képest.)